Sokan azt gondoljuk, hogy ha egy rossz helyzetben vagyunk benne, mindent megteszünk azért, hogy kijussunk onnan. Igaz ez?
Nem, hogy ha a tapasztalataink során megtanultuk, hogy nincs hatásunk a környezetünkre és a minket ért ingerekre.
Mi a tanult tehetetlenség?
Akkor jelenik meg, amikor egy ember (vagy akár egy állat is) ismételten ki van téve egy averzív, kellemetlen, negatív ingernek, amitől nem tud elmenekülni. Amennyiben számos próbálkozás után nem lesz jobb a helyzet, belenyugszik a megváltoztathatatlanba. Amikor megjelenik egy olyan lehetőség, ami javít a helyzetén, nem fog élni vele, nem fog tenni semmit, mert arra kondicionálódott, hogy bármit is tesz, annak nincs pozitív következménye.
A tanult tehetetlenség fogalmát Martin Seligman hozta be, Steven Maier kollégájával együtt. Ezt a viselkedést, kutyáknál figyelték meg: az egyik kutya csoportot elektrosokk alá helyeztek és lekötözték, így nem volt kontrolljuk a kellemetlen inger fölött. A másik csoport kutya szabadon mozoghatott, így az áramütés elől el tudott menekülni. Később, a kutyákat egy dobozba helyezték, aminek két szobája volt egy alacsony sorompóval elválasztva. A egyik szobában, a padlóban elektromosság volt bevezetve, a másik biztonságos volt. Azt vették észre, hogy azok a kutyák akik tehetetlenek voltak, nem mentek át a másik szobába vagy csak nagyon későn vették észre a lehetőséget.
Nem csak állatoknál jelentkezik ez a viselkedés, hanem embereknél is megfigyelhető. Képzelj el egy gyereket, aki rosszul teljesít matematikából, és rövid idő alatt kialakul benne az, hogy bármennyit tanul, bármennyit ír a teszten, nem lesz jobb a jegye. A későbbiekben, amikor meghallja hogy matek feladat, egyből felmerül benne a tehetetlenség érzés (annak ellenére is, ha egy könnyű feladatról van szó). A hasonló problémákkal küzdő gyereket arról ismerheted fel, hogy passzív, alacsony az önbizalma és a motivációja, hamar feladja, frusztrált és halogat. Egy felnőtt személy nagyon sok fogyókúrával és életmód változással próbálkozik, eredménytelenül. Ez a sikertelenség azt a hiedelmet alakítja ki benne, hogy soha nem fog sikerülni, ő nem képes erre, valami baj van vele és inkább feladja. (Leonard, 2019).
A kontrollálhatatlan múlt érzése miatt a gyerekek és a felnőttek is úgy érzik, hogy a jövő is kontrollálhatatlan, kiszámíthatatlan lesz, mert nincs befolyásuk a történésekre. Ez akár szorongásba, depresszióba is átfordulhat (Cherry, K., 2020).
Neked milyen attribúciós stílusod van?
3 dimenzió alapján lehet meghatározni, hogy valakinek optimista vagy pesszimista attribúciós stílusa van.
- külső / belső okozat: milyen okokkal magyarázod a történteket?
- a időben stabil (állandó) vagy instabil (ideiglenes)
- a globális és a specifikus okok vagyis minden területre vonatkozik vagy egy adott (fejleszthető) képességre
Eszerint a pesszimista attribúcióval rendelkező személyek a sikert és a pozitív történéseket külső, instabil és specifikusnak tekintik, vagyis azt gondolják, hogy rajtuk kívül álló tényezők miatt alakult így, csak ebben a helyzetben és ez több mint valószínű nem fog előfordulni még egyszer.
Ezzel szemben az optimisták a pozitív eseményeket személyes (belső) és állandó, míg a negatívakat ideiglenes és külső okokkal magyarázzák. Hisznek abban, hogy a jövőben is tehetnek azért, hogy globálisan, bármely területen (általuk meghatározott) sikert érjenek el.
Ha a sikertelenséget a képességeink hiányának tulajdonítjuk, és meg vagyunk győződve arról, hogy ez nem fejleszthető, akkor nagy eséllyel, észrevétlenül kialakulhat a tanult tehetetlenség, továbbá olyan “tünetek” jelentkezhetnek, mint a passzivitás, szegényes problémamegoldó képesség, alacsony önbizalom vagy akár gyenge immunrendszeri funkciók.
Az optimista hozzáállás jelentő kapcsolatban áll a magasabb életminőséggel is, így érdemes megfigyelni a többi életterületre adott hatását. Kihangsúlyoznám, hogy ez a fajta attribúció nem azt jelenti hogy átesünk a túloldalra, hanem reálisan értékelve magyarázzuk a helyzeteket és felelősséget vállalunk magunkért.
A következő bejegyzésben konkrét tippeket találsz arra, hogy mit tegyél abban az esetben, ha a tanult tehetetlenséggel találkozol egy egy helyzetben. Emellett a növekedés központú gondolkodásmódról is olvashatsz, amit mindenképp érdemes elsajátítani, kifejleszteni.
